Na persze nem mindenkinek nehéz meghozni a döntést, hogy szeretnének-e kistestvért a már meglévő kisgyerekük mellé. Nagyon irigyelem azokat, akik könnyedén bele vágnak a tesó projektbe, mindegy hányadik számú csemetéről volna is szó.
Mivel nekem még csak egy kislányom van, így a második baba téma már szinte minden napomat “beárnyékolja”. Egyre többet gondolkodom hogy mi lenne ha… és persze a férjem is egyre többször hozza fel a témát. De persze pontosan ugyan úgy van vele, ahogy én! Néha elkap egy olyan hatalmas vágy, hogy szeretnék és most azonnal és már a gondolattól is szárnyalok, néha pedig kézzel-lábbal ellenkezem ellene.
A napokban is megtörtént, és ezelőtt már oly sokszor, hogy konkrétan rémálom volt az, hogy terhes vagyok. Azt álmodom hogy ott vagyok nagy pocakkal és vissza szeretném csinálni, de azonnal. És felébredek, és azt mondom magamnak, jaj de jó, csak álmodtam, nem vagyok terhes. Komolyan sokszor magamat sem értem, hiszen olyan boldog vagyok. Amióta a kicsi lányom megszületett, én boldog vagyok. Rettenetesen. Szavak nincsenek rá mennyire. Azonban igenis voltak nehézségek és igenis volt, hogy gondoltam rá. hogy basszus mennyivel könnyebb lenne az életünk ha csak ketten lennénk a párommal. Például amikor először mentünk nyaralni. Az egész egy nagy stressz volt, egy étterembe nem tudtunk beülni és enni egy jót mert a kislányom mindenért hisztizett és üvöltött. Akkor ott úgy éreztem, hogy bőven elég nekem egy gyerek. Tudom hogy ez kissé önzőnek hangzik, de azt is tudom, hogy minden anyának voltak olyan pillanatai az anyasága során, amikor azt mondta, hogy na most elég egy kicsit a gyerekekből..
Aztán vannak azok a pillanatok, amikor a kicsiddel otthon vagytok együtt, és nem kell sietni sehova, nem kell kimenni a mínuszokba ha nem akartok, begubózhattok és orrvérzésig nézhetitek Dórát, ahogy benn áll az óceánban és közbe tőletek kérdezi hogy merre van az óceán. Amikor minden olyan jó..lementek hintázni, homokozni, és tudod, hogy nem kell haza sietned mert holnap nincs munka, csak ti vagytok. Megszűnik az idő, nincs más csak te és ő. Nem kell időre elkészítened semmit, nem kell azon aggódnod hogy a kolléganőd aki utál, benn lesz-e másnap az irodában, találkoznod kell vele vagy sem, mert a kisbabáddal, kisgyerekeddel vagy, és ennél jobb nincs. Szóval vannak ezek a pillanatok/napok, és akkor meg elgondolkodom, hogy miért dobnám el magamtól ezeket a dolgokat ha még egyszer legalább átélhetem?
Tudjuk jól, hogy mi vár ránk
Mosogatás közben fogalmazódott meg bennem, hogy ha terhes leszek a második kisbabával, az már egyáltalán nem lesz olyan, mint amikor a kislányommal voltam terhes vagy amikor a kislányom tervben volt és vártuk. Az első terhesség mindenkinek olyan naiv. Naivan várakozunk, és nincs bennünk szinte semmitől sem félsz. Persze aggodalmaskodunk a gyerekért hogy minden rendben legyen vele, egészséges legyen, meg persze tartunk a szüléstől is, de úgy valahogy még sem tudjuk hogy mi vár ránk, mire számítsunk. Se a szülés, se a vajúdás, se a gyermeknevelés terén. Azonban amikor már elkezdjük tervezgetni a második picurt, hirtelen minden beugrik, és pontosan tudjuk mi fog következni. Már nem a sötétben tapogatózunk, már nem úgy megyünk a magzatvíz vizsgálatra hogy jaj de izgulok hogy mi lesz, hanem úgy, hogy basszus remélem tágultam vagy be…rok annyira fog fájni.. Már nem állunk olyan naivan a szüléshez sem. Pontosan tudjuk hogy mi az a gátmetszés, és milyen amikor mindennek a tetejében még a szülésznő alaposan kinyomkodja a hasadból a vért..
Tudjuk azt is, hogy az első pár nap katasztrofális lesz, és akkor a szoptatásról még nem is beszéltünk. Pedig az sem egy gyaloggalopp. Pedig az első terhességnél olyan flottul ment minden. Persze, hiszen átadtuk magunkat a sodrásnak, hagytuk hogy had vigyen az ár és majd lesz ahogy lesz. Nem aggódtunk, nem tudtuk azt sem miért aggódjunk pontosan. Olyanná váltunk mint egy könnyed lufi és amerre löktek minket arra mentünk. Háziorvos, nőgyógyász, védőnő, ultrahang. Ez elsősorban azért volt, mert annyira boldogok voltunk hogy szó szerint méterekkel lebegtünk a föld felett, másrészt pedig azért, mert rábíztuk magunkat az életre. Azt mondtuk, hogy Ó, ennek biztosan így kell lennie. Jövünk, megyünk, intézkedünk, várakozunk,vásárolgatunk és hagyjuk magunkat lebegni.
Így másodszorra már nem tudnék lebegni. Lehúznának a gondolatok, az emlékek. Rettegnék minden vizsgálat előtt, mert tudnám mi után mi jön.
Nagyobb lesz a vágy, mint a félelem?!
Én azt gondolom, hogy amikor már egy édesanya agyában megszületik a gondolat, hogy mi lenne ha lenne még egy gyerek…akkor lesz! 🙂
Mert X évig csak nők voltunk. Dolgoztunk,tanultunk, olvastunk, sminkeltünk, kávéztunk, telefonon lógtunk, mosogattunk, vacsorát főztünk, szexeltünk..nők voltunk. Aztán megszületett a picur, és megszületett anya is. Aki még mindig nő, de elsősorban anya.
A nők erősek. Iszonyatosan erősek, kitartóak és ők azok, akik sokszor mindent egybe tartanak. Ha egy nő ennyire erős, akkor egy anya? Akkor egy anya mindent kibír. Néha összetörik és sír, de mindent kibír. Kibírja az x óra kegyetlen vajúdást, kibírja a szülést magát, és tulajdonképpen minden nap, minden percben helyt áll, készen létben van, és mindent megold. 🙂 Mert egy anya ilyen. Szóval ha egy anya a fejébe vagy szívébe veszi hogy szeretne még gyereket, akkor az úgy is lesz.
Mindig lesz ami visszahúz, állandó hullámvasút
Hiába döntöd el, hogy itt az ideje újra szülni, hiába próbálod az agyad arra átállítani hogy minden szép és minden jó lesz, iszonyatosan nehéz szabadulni a negatív gondolatoktól és állandó félelmektől. Egy anya annyi mindentől félhet és meg is van rá az oka. Mi lesz ha egyszerre lesznek betegek, mi lesz ha valamelyikükkel kórházba kerül, mi lesz a másikkal? Állandó félelmek és aggodalmak. Ilyenkor nagyon nehéz az agyunkat átállítani a szépre és a jóra, és amikor jönnek ezek a negatív gondolatok, akkor egyre inkább azt érezhetjük hogy talán még sincs itt az ideje a következő babának. De akkor feltehetjük magunkban a kérdést, hogy de akkor mikor lenne itt az ideje? Lesz olyan, amikor azt mondjuk hogy na most éppen tökéletes lenne az időzítés? Ha már van egy gyereked, akkor valószínűleg ennek kicsi az esélye. Hiszen vannak napok, amikor úgy valahogy minden rendben van és szupermaminak érzed magad, hogy a gyerek evett rendesen, levegőn is voltatok, a lakás tiszta (nagyjából) és minden rendben van. Ilyenkor könnyebb azt mondani, hogy na, most már talán jöhetne a második picur. De sajnos vagy nem sajnos, vannak kicsit nehezebb napok is, amikor beteg, vagy a fogzás nehézségeit viselitek napok óta, amikor nem alszik, amikor csak veled alszik, ilyenkor meg elgondolkodunk, vajon most lenne itt az ideje? Így is hulla fáradt vagyok..
Teljesen mindegy hogy miben kell döntést hoznod, annak mindig lesz negatív de pozitív oldala is. Ha megszületett benned a vágy egy második kisbaba iránt, akkor hozd meg a döntést, és tarts ki mellette. Ha nincs második, akkor is adódhatnak nehézségek és akkor is történhetnek váratlan dolgok. De tudod mit fogsz tenni? Megoldod. Ha lesz második és betegek lesznek, majd megoldod. Ha egyszerre sírnak és úgy érzed kétfelé kéne szakadnod, megfogod oldani. Mert nincs más választásod. Ha szereted őket, márpedig szeretni fogod mindkettőt, akkor az olyan hatalmas lesz, hogy a nehézségek jönnek és mennek, de a szeretetük irántad hatalmas és csak megduplázódik. Hiszen köztudott, hogy a szeretet nem osztódik hanem szorozódik.
Kommentek