Kedves olvasó!
Had mutatkozzak be neked. Egy 22 éves anyuka vagyok. 20 évesen szültem a kislányomat. Tervezett baba volt.Vártuk, nagyon akartam őt. Sokan gondolhatják, hogy túl korai, élni kellene még, de számomra ez az élet, ő érte élek, és így jó minden.
Van egy férjem, akivel 2011 óta élünk boldog házasságban. Már 16 évesen tudtam jól, hogy fiatal anyuka szeretnék lenni. Leérettségiztem,megszereztem a fodrász szakmát és hála Istennek terhes is lettem. Nem minden úgy történt ahogy elterveztem, voltak és tudom hogy lesznek még nehézségek, de szeretem az életemet, és minden úgy van jól ahogy van.
Hogy miért indítottam blogot? Úgy érzem, hogy annyi mindenről van véleményem és annyi mindent megéltem ezalatt a 2 év alatt, hogy muszáj leírnom és megosztanom másokkal. Főleg olyanokkal, akik szintén hasonló helyzetben vannak mint én, hogy fiatalon lettek édesanyák. Mindegy hogy tervben volt vagy sem, a lényeg, hogy szeretnék segíteni azzal, hogy leírom a tapasztalatimat, a nehézségeket és mindent amit ezalatt a 2 év alatt sikerült átélnem, megtapasztalnom. Néha úgy éreztem, hogy mégis mit akarok én, van egy gyerekem mégis azt érzem hogy annyi mindent tudok már. Aztán belegondolok, hogy lehetne nekem akár 20 gyerekem is, a 21. is tudna még meglepetést okozni, és a 22. gyerekem után se tudnék mindent a gyerekekről és nevelésükről.
Azonban sok mindenen keresztül mentem, és nekem is sokat segített anno, amikor más anyukák tapasztalatit olvastam. 🙂
